Lilla és Szilvi blogja

Las Vegas és Nemzeti Parkok

Pénteken véglegesen kicsekkoltam a Broadmoor-ból. Leadtam az összes cuccomat, meg alá kellett íratni néhány papírt, és már kész is volt. Aztán meg egész nap pakoltam, mert ki kellett költözni a szobánkból. Ez nem volt egyszerű menet, vennem kellett még egy táskát is :) De szombaton hajnalra már mindent elintéztem, így elindultunk egyhetes nyaralásunkra.

Denverből simán ment a repülőút Las Vegasba, igaz a kézitáskámban benne hagytam egy pici testápolót, és az ellenőrző emberke jól el is vette, hátha bomba. Csak nektek elárulom, nem az volt :) Vegasban aztán kis szervezgetés meg beszélgetés után felvettük az előre kibérelt autónkat, egy arany színű Chevy HHR, és megkerestük a szállást is, ami pedig a Golden Palm Hotel volt. Azt hittük, kicsit messzebb lesz a városközponttól, de aztán vigyorogva láttuk, hogy nem is :D Mert hogy gyalog sem volt messze, bár mi néhánysuor meghosszabbítottuk az utat... Egy baromi nagy építkezésen át azt hittük, rövidíthetünk. Nem.

Vegas egyébként félelmetes hely, mintha az ember egy non-stop vidámparkban lenne. Persze minden kivilágítva, az utcán az épületek előtt hullámvasút, különböző országok, városok épületeinek másolatai, limuzinok, bárok, kaszinók, kezüket és zsetonjaikat tördelő öteg nénik a félkarú rablók előtt, zene mindenhol, sok-sok giccs és persze pompa és szórakozás. Napközben gyalog sétáltunk, este pedig kocsival mentünk egy jó nagy kört. Sanyi meg pókerezett is, nyert 300 dolcsit. Mi meg szerettük miatta :D

Másnap pedig elindultunk a Grand Canyon felé. Út közben megálltunk a Hoover Gátnál, ami az USA legnagyobb gátja, és a Colorado folyót duzzasztja fel. Fantasztikus látvány, kicsit féltem is, amikor átmentünk rajta. Aztán a Canyonba menet rájöttünk, hogy meg vagyunk késve, és kitaláltuk, hogy egy közelebbi részét nézzük meg. Oda meg egy földúton, tehenek között mentünk, de aztán sosem értünk oda... Grand Canyonról ennyit, majd máskor megnézem.

Viszont éjjel elindultunk San Fransisco felé, és na már a G.C.-t kihagytuk, akkor elhatároztuk, hogy megnézzük a Death Valley-t meg a Yosemite-t. Mindkettő gyönyörű nemzeti park. A Death Valley egész területe holdbéli táj, egymást váltogatják a homok-, kő- és sósivatagok. Voltunk az USA legalacsonyabb pontján, -85 méteren is. Azt éreztük, hogy itt télleg meghalhatna az ember rövid időn belül víz nélkül.

A Yosemite más világ, mintha ugrottunk volna egy film jelenetében. Burjánzó erdők, kék tavak, havas, 8-9000 láb magas hegyek, fantasztikus panoráma. Itt már késő délután voltunk, innen már egyenes út vezetett San Fransiscoba. Jól kifáradtunk, mire ideértünk, az út sem volt semmi. Átjöttünk egy 10érföld hosszú hídon, láttunk 3 szintes autópálya csomópontot, meg sosem tapasztalt éjjeli forgalmat. De okosan navigáltam, Sanci meg szépen vezetett, és már itt is álltunk a Broadway Manor Inn előtt, ahol megszálltunk.

Ma pedig voltunk az Alcatraz börtönben hajóval, ott meg tök jó fejhallgatós idegenvezetést is kértünk, elé nyomasztó dolog egy börtönszigeten lenni. Bejártuk még az egész kikötőt, ettünk sok halat-rákot-kagylót-pastat, megnéztük a tengeri akváriumot, simogattunk ráját meg cápát, röhögtünk a tengeri csillagokon, vásároltunk sok ajándékot, rengeteget fotóztunk és rendesen el is fáradtunk. A többi élményről később. Csók mindenkinek!

Ja, azt remélem mindenki érzékeli, hogy rettentő jól érezzük magunkat!!! :D

Boulder - egy kis Európa

Kedden offosok voltunk Evaval, meg Szilvi is korábban végzett, így délután nekiindultunk a highway-nek, elmentünk Boulderbe. Ez egy kis egyetemi városka Denver mellett, kb 2-2,5 óra kocsival.

Amikor az amcsik visszakérdeznek, hogy miért mondom néha azt: hiányzik Európa, akkor leginkább nem tudnak mire gondolni, én meg nem tudom konkrétan megmagyarázni. De most, a kirándulás után már tudom. Csak annyit kell felelnem, hogy menjenek el Boulderbe, és ott majd megérzik. A város egész lakossága az egyetemen alapul, ergo szinte csak fiatalok vannak. Szép kis sétálóutca fákkal, zenészekkel, mutatványosokkal, szebbnél szebb boltok, angol és holland stílusú házak, templom kinézetű templomok, tiszta levegő, virágok, jó éttermek, kávézók. Asszem, ebből sejteni lehet, hogy belopta magát a szívembe a városka. Van kultúra, az emberek igénylik a komolyabb programokat. Benéztünk egy nagy könyvesboltba, aminek az egyik része antikvárium volt (itt nem sok ilyen van), az emeleten pedig előadás ment egy frissen megjelent könyvről, a szerző beszélt. Mint otthon. Ez volt az első, hogy itt ilyet láttam.

Sétálgattunk, szívtuk magunkba az otthon érzését. Klassz volt.

Tegnap, szerdán este pedig buli volt itt nálunk, amolyan búcsúbuli Szilvinek meg nekem. Annyian voltunk, hogy alig hittem a szememnek, mikor egyszerre táncolt a tömeg a Bubamara c. nótára, azt hittem, leszakad az emelet :D Szóval szerettek minket az emberek, mert tényleg rengetegen eljöttek. Mindenki hozott sok kaját-piát is, ma reggel kb. 3 órán keresztül raktunk rendet. De megérte. Jó volt látni, hogy ilyen sokan jól érezték magukat. Én is! :P

Egyébként pedig beindult a pakolás, a szobánk úgy néz ki, mint ahol bomba robbant. Amúgy is, de akkor most inkább kettő bomba :) Jó sok cuccunk lesz, de a táskák jó részét ajándékok meg emlékek teszik ki, szóval jó érzéssel pakolok. Aztán holnap meg utoljára megyek a Broadmoorba mint dolgozó, check-out-ot kell csinálnom, aztán meg befejezni a pakolást, és már indulhatunk is Californiaba!!!

Lassan vége

Szeptember közepe van, lassan vége van broadmooros pályafutásomnak, a pool is lassan bezár, mindent szépen elteszünk télire, illetve a következő szezonra. Én is érzem, hogy kedz vége lenni a nyárnak, csomó embernek búcsúbulija volt, és hát azokra ugye kötelező elmenni... :D Szóval nem unatkoztam az elmúlt napokban sem.

Dolgozgattam is, bár mint már említettem, nagyon kevés a vendég, inkább csak terepet rendezünk, meg unatkozunk. De legalább barátokkal vagyok körbevéve. Jó nehéz is lesz itthagyni őket. De hát ha menni kell, akkor menni kell. Otthon is biztos klassz lesz újra, de most kezdek rádöbbenni, hogy milyen remek kis életem volt nekem itt röpke 4 hónapig. Azt hiszem, sosem fogom elfelejteni ezt a nyarat. Meg az itteni barátaimat sem. Eva, a dél-koreai lány, aki a legjobb barátnőm, naponta néhányszor elmondja, hogy mit fog ő kezdeni itt nélülem! Meg van egy kis könyvecském, amit odaadok a számomra fontos embereknek, és írnak nekem bele néhány sort. Hát, szegény lány két hete agyal rajta, azt mondja, nem lehet néhány sorban elbúcsúzni. Tényleg nem.

Pénteken dolgozom utoljára, előtte szerdán még csapunk itthon a házban egy nagy búcsúbuit, most a miénket. Fura. Aztán szombaton meg nagy útra indulunk Szilvi, Emese, Sanyi meg én. Hét napra elruccanunk Las Vegasba, a Grand Canyonhoz, San Fransiscoba meg Los Angelesbe. Szóval nem fogunk unatkozni. Szeptember 30án érünk vissza, október 1-én itt leszünk Springsben, aztán 2-án Szilvivel már repülünk is New Yorkba, ahol hat napra letelepedünk. Így október 9én érünk majd haza. Most, hogy így dióhéjban összefoglaltam a programot, láthatjátok, hogy nem sok időm lesz irogatni, de azért majd minden tőlem telhetőt megteszek, hogy nem maradjatok ki ti sem semmiből.

 Remélem, mindenki rákattintott a képekre, igyekeztem jókat feltenni. Nekem tetszenek. Na megyek, még pakolok kicsit a fiókjaimban, mert lassan el kell kezdeni a csomagolásra gondolni. És bizony ha végignézek a szobán, és elképzelem, hogy ennek üresnek kell majd lennie, akkor hirtelen eldobom az agyam. Rengeteg cuccom lett... Csók mindenkinek, és tessék néha kommentelni! :D

Sziasztok!

Hát, nem tudom, mi ütött belém, de azt hiszem, kedvem támadt írni. (Ja, Szilvi vagyok!) Lehet, hogy az teszi, hogy a mai volt a harmadik itthon töltött napom, és szétunom a fejem. És még holnap is itthon leszek. És ez most változatosságképp nem az espresso miatt van, hanem egy buta vírus miatt, ami úgy döntött, hogy csinál nekem egy kis bosszúságot. De még így is szerencsém volt, mert pont a szabadnapjaim nagy részére időzítette magát, így csak egy shiftemet kellett lemondanom. Szóval dögunalom. Napjaim legfontosabb döntése, hogy internetezzek, rejtvényt fejtsek vagy nézzek meg még egy részt a Jóbarátokból. Jó program.

De most rájöttem, hogy akár ide is írhatnék. El is mesélem rögtön, hogy milyen jó volt nekem múlt héten. Sikerült nagy nehezen összehozni egy aspeni kirándulást. Lilla sajnos nem tudott jönni, mert nem kapott szabit, így csak hárman mentünk: Marina (ukrán lány, espresso), Jia (kínai lány, pool) és Szilvi (magyar lány, espresso - talán ismeritek is, mert én vagyok). Béreltünk autót, és útnak indultunk, ami már azért egy élmény volt, mert a hegyek között kellett menni, és valami fantasztikus látványban volt részünk. A leggyakrabban elhangó "szó" a wow volt, meg az, hogy incredible. Tényleg gyönyörű a sziklás hegység. Mész az autópályán, körülötted nagyon magas hegyek, és alattad egy ragyogó vizű patak folyik. Talán ez a kirándulás nyújtotta eddig a letöbb gyönyört a szemnek. Az első hosszabb megállónk Vail volt, ami ugye szintén híres síterep. Hát ott is elállt a lélegzetünk. A kis város egy ékszerdoboz. Beszélgettünk az emberekkel, akik hihetetlenül kedvesek voltak, nézelődtünk, én még a lábamat is megmostam a hegyi patakban, ami kb. 10 fokos lehetett. És a legjobb az volt, hogy tök sokan sétáltak az utcán, nem úgy mint itt Springsben. Eldöntöttük, hogy másnap, a hazaúton majd felmegyünk a hegyre is a felvonóval. Folytatva utunkat betértünk Glenwood Springsbe, ahol megkerestük a hot spring pool-t, azaz termálfürdőt. Késő délután értünk Aspenbe, megnéztük a várost, és a Hotel Jeromot. Ez a hotel a broadmoornak egy partnerszállodája, és Marina jelentkezett állásra, mert télen vissza akar jönni.  Beszélgettünk a doormanekkel, és kértünk tanácsot, hogy merre keressünk szállást, mert ugye olcsó szállás arrafelé nem nagyon létezik. Kalandos  is volt, mire találtunk egyet. Már vagy a negyedik hely volt, ahová bementünk. Majdnem vissza is fordultunk az ajtóból, mert túl elitnek tűnt a hely. A recepciós srácnak előadtuk, hogy hát izé, jó olcsó kellene, meg ilyesmi. Szegény külföldi diákok vagyunk. Megpuhítottuk a szívét annyira, hogy végül a 100 dollár+adóból 87 dollár lett adóval együtt. De valami gyönyörű szálloda volt. Másnap még járkáltunk Aspenben, hazafelé meg betértünk néhány órára a temálfürdőbe Glenwoodban. Mintha újjászülettem volna. Találkoztunk egy magyar életmentővel, a Sándorral, aki 50 éves és debreceni születésű. Hála neki még a csúszdát is ingyen használhattuk. Este 9-re értünk újra Vailbe, ahol vak sötétben mentünk fel a felvonóval a hegyre. Óriási élmény volt. Marinára büszke voltam, mert a hosszú nap után egyedül vezetett haza még vagy 5 órát. Nagyon élveztem ezt a kis két napos kiruccanást, és egy biztos: az angolomnak is piszok jól tett, hiszen csak ez volt a közös nyelv, amit mindhárman használni tudtunk.

Most épp Jessica perui cdjét hallgatom, amit ma ajándékozott nekem, mert tudja, hogy imádom ezt a zenét. Kár, hogy Jessy elmegy. Nagyon fog hiányozni, mert főleg az utóbbi időben, sok időt töltöttem együtt vele.   Most is, hogy beteg vagyok, nagyon sokat segített nekem, úgyhogy rettenetes hálás vagyok neki. Mondtam neki, most ő nekem a Mommy. Szóval hiányozni fog!

Most pedig megyek, és nem ígérem, hogy sokat fogok írni mostanában. Ne haragudjatok ezért, de igazán nem vagyok az a naplóíró tipus.

Puszi mindenkinek!!!!

A szezon vége

Itt van a nyár vége, azt kell mondjam. Labor Day (helyi májuselseje) után vége lett az életnek a poolon, 1-2 ember szállingózik csak, néha akár rendelnek is valamit. Mi pedig, mint jó poolos méhecskék szorgosan kitakarítottunk mindent az elmúlt héten. Az összes hűtőt, a konyhát, a grillt, a medencéket, a cabanakat, szóval elkezdjük eltenni a dolgokat télire.

 Közben pedig a barátok is szállingóznak, csak éppen hazafelé. Sokunknak lassan letelik az itteni élet, a skót barátosnőim is hazamentek ma. Talán emiatt, meg amiatt, hogy túl sokan vagyunk a házban, elég rosszkedvű voltam pénteken. De aztán Eva megmentett, elmentünk egy óriási könyvesboltba, kiolvastunk csomó magazint (ami egyáltalán nem tilos), magyar nyelvkönyveket nézegettem, meg sokat nevettünk, és Starbucks-os kávét ittunk. Aztán vacsiztunk az IHOP-ban, utána pedig megnéztünk egy filmet a Lake House címűt a Broadmoorban. Nagyon tetszett, ajánlom mindenkinek. (Keanu Reeves és Sandra Bullock). Utána pedig a 15C-be, a Martini bárba mentünk, hogy még egyszer találkozzunk Abbyvel meg Sarahval.

Ma, vasárnap, Sunday Branch-on voltam a Lake Terrace Dining Room-ban. Ez egy étterem a hotelben, gyönyörű kilátással, és pazar konyhával. Minden vasárnap adott áron annyit ehet az ember, amennyi csak belefér. Piotr-ral mentem, degeszre ettünk magznkat, ő még el is volt hűlve, hogy hová fért belém az a sok kaja. :D Ettem sok zöldséget, pisztrángot, lazacot, disznót, marhát, salátákat, cheese-cake-et (ami a kedvencem egyébként), bonbonokat, banános-rumos vaníliafagyit, tiramisut, rengeteg gyümölcsöt, 4sajtos sajttálat meg fini kávét a végén. Hát, nem nagyon tudtam moccanni, úgyhogy inkább visszamentünk a poolra, és pihentünk kicsit a Grand Cabana-ban :) Holnap meg a Tavern nevű Broadmoor étterembe megyek a poolos lányokkal, csajbulizunk egyet :)

Ezek történtek most, meg még az itthoni kellemetlenségek és kényelmetlenségek, de azt meg csak átvészelem valahogy. Vagy lehet, hogy be kellene költöznöm a hotelbe? :)

50 másodperc szabadesés

Érdekes napokon vagyok túl, bele is fogok a mesélésbe. Vasárnap őrült pörgés volt a poolon, ugyanis hétfőn Labor day volt, ami leginkább a május 1.-hez hasonlít. Igaziból ez is a munka ünnepe, ezt is szabadnappal koronázzák meg. Emiatt, meg a jó idő miatt rengetegen pihengettek a medencénél, mi meg sokat futottunk, és szép pénzt kerestünk. Este pedig party vol itthon, Jessica nemsoká hazamegy, végülis az ő bulija volt. Kb 50 ember tolongott itthon, pillanatok alatt elfogyott egy hordó sör... Klassz volt.

Hétfőn szintén munka, picit fáradtan, picit kómásan. Este pedig a szokásos hétfői program, a Martini bár következett. Örültem, mert sok új magyar is eljött, legalább őket is jobban megismertem. Későn, fél4kor értem haza. Ennek nem örültem annyira, mert ma őrült dolgot hajtottunk végre Sanyival, és ehhez kellett az energia...

Nem kertelek tovább, elmentünk skydiving-olni. Ez lényegében ejtőernyőzéet jelent. Tandem ugráson vettünk részt mindketten. Piri, egy másik magyar lány is jött, de ő már vagy ötször ugrott, most például egyedül... Mi viszont Sanyival beöltöztünk hevederekbe meg ovarálba, sapka is meg szemüveg, ahogy kell, és beszálltunk egy valószerűtlenül kicsi repülőbe. Öten ültünk benne, szorongva, és a legjobb, hogy a gép egyik oldalán nem volt ajtó, ergo én pl ültem a semmi fölött. :) Szóval felszállás alatt magára kötött a profi ejtőernyős, én voltam az ő hasán. Aztán 4000 lábnál Piri egyszercsak fogta magát, és kugrott. Na, ekkor télleg azt hittem, összecsinálom magam. Ez ugyanis baromira nem természetes, hogy csak úgy kiugrik valaki egy gépből :D Aztán Sanyi ugrott, és utána jöttünk mi.

A trainer kiült a gép patkájára 10ezer láb magasan, én meg már lógtam a nagy semmi felett a hasán. És egyszercsak ellöktünk magunkat, és innentől kezdve 50 másodpercet szabadestünk. Na, ezt nem lehet elmondani, az agyam teljesen üres volt, csak üvölteni tudtam. Azt viszont kötelező volt, mert különben állítólag elfelejt az ember levegőt venni... Én üvöltöttem, amúgy tisztességesen. Félelmeteses furcsa érzés, már nincs agyad félni, csak zuhansz, és nem tudod mi lesz. Aztán egyszercsak éreztem, hogy ránt a zsinór, jó nagyot, és olyan volt, mintha újra felszálltunk volna. Kinyílt az ernyő (hál égnek), és akkor meg már csak szálingóztunk. Lógtam a semmi felett, a srác mögöttem csak buzdított, isteni érzés!!! Aztán köröztünk a levegőben, én is irányíthattam picit az ernyőt, repültünk, mint a madár. Aztán jött a landolás, amikor csak fel kellett előre húznom a lábaimat, és már lenn is voltunk, minden gond nélkül.

És innentől kezdve kb másfél órán át csak vigyorogni meg esetleg káromkodni tudtam. Annyi adrenalin kerülhetett az agyamba, hogy az megszűnt látezni. Sanyi is túlélte, ő is csak nevetett, meg remegtünk egész testből. Aztám hazafelé úton pedig ránk tört valami mérhetetlen fáradság, le is kellett feküdnünk aludni, mert egyszerűen minden erőnk elszállt. Érzem, hogy izomlázam is lesz. Félelmetesen megterhelő lehet ez a szervezetnek, azt hiszem, reggelre áll csak vissza mindenem a normál kerékvágásba. Most is csak nézek ki a fejemből, és nem annyira hiszem el, hogy mi történt...

Ja, a legjobb, hogy kértünk mindketten filmet magunkról Sanyival, 2-3 nap múlva küldik utánunk. Akkor meg majd mégegyszer átélem az egész hihetetlenséget. És majd nektek is megmutatom. Túléltem, állati volt, még mindig nem hiszem el, és büszke vagyok magamra, hogy meg tudtam ezt csinálni. Eztán már nem érhet baj :) De legalábbis szívrohamot nem kapok :D Csók mindenkinek!

Majdnem rendőrsztori...

Érdekes dolog történt velem meg Zsófival tegnap, csütörtökön. Délután átmentem hozzájuk, mármint a magyar házba, mert nagy költözések zajlanak ott, régiek elmentek, újak érkeznek. Ezért segítettem áthurcolni a bútorokat, matracokat meg egyéb cuccokat. Aztán elmentünk Walmartba, picit vásároltunk. Kipróbáltuk a thai kaját, iszonyat volt, bár lehet, hogy csak a Walmart minőség meg a papírdoboz miatt :D

Aztán este Sanyi invitálására elmetünk a Hatch Cover nevű kocsmába. Ám a bejáratnál akadályba ütköztünk, miszerint a biztonsági őr nem engedett be minket. Ugye a bejáratnál igazolványt kell bemutatni. Én Dia régi, lejárt amerikai jogsiát használtam, Zsófi pedig Anita magyat személyiét. A srác viszont állította, hogy nem mi vagyunk a képen rajta... Rágalom!

Ez még nem is lett volna olyan őrült nagy dolog, de nem akarta visszaadni az igazolványokat! Ezt elvileg megtehetni, és beviheti a rendőrségre minden gond nélkül. Megpróbáltuk rábeszélni, hogy adja vissza, de hajthatatlannak mutatkozott. Bement a báron belülre, azt hittük, hívja a zsarukat. Közben telefonáltunk Anitának, hogy gond van, jöjjön oda, mert neki majd biztos visszaadja a tag a személyit. Nem így történt. Egyszer csak feltűnt egy rendőrautó, mi meg Zsófival futásnak eredtünk, beugrottunk a kocsiba, és meg sem álltunk hazáig. Igaziból a rendőre nem emiatt volt ott, csak járőtözött, de jobb félni...

Szóval így jártunk. Az igazi gond az volt, hogy Anita ma reggel hazament Magyarországra végleg. Szóval csináltathat majd egy új szemlyit. Azt meg addig reméljük, hogy a biztonsági őr nem vitte be a rendőrségre az ID-kat, mert akkor még adódhat egy kis gond.

De azért senki nem aggódjon, nem kerülünk börtönbe (legalábbis emiatt nem), nem esett bajunk, végük nem lett semmi nagy baj. De azért majd máskor nem megyünk a Hatch Cover-be. :D

Visszazökkenés

Csütörtökön értünk vissza Miamiból, péntek reggel már dolgoztam is. Igaz, nem teljes erőbevetéssel, mert elég rosszul éreztem magam. Mintha napszúrásom lett volna a nyaralás elmúltával. De azért nem volt komolyabb baj. Viszont kissé szomorásan néztem rá a mostani munkabeosztásomra, ugyanis nincs szabadnapom. Ez azt jelenti, hogy pénteken ugye dolgoztam, most ezen a héten végig, és csak kedden leszek szabad legközelebb. Ez nem olyan jó.

Szomaton Virág Szilvinek volt búcsúbulija, nemsoká hazamegy, itt volt másfél évet. Az azért jó sok. Klassz buli volt, rengeteg emberrel, meg egy élő rockbandával és grillezéssel. Zsófival nem maradtunk olyan sokáig, mert picit álmosak voltunk.

Más nem igazán volt a hétvégén. Hétfőn a szokásos program következett, lassan már mondanom sem kell, hogy a Martini bárban voltunk :D Jó sokan, a végére annyi magyar lett, hogy szinte a magyar volt a hivatalos nyelv. Jó ez, mert kb. mindig ugyanazok az emberek járnak ugyanazokra a helyekre, és egy idő után olyan jól összekovácsolódik a csapat, hogy csuda. Sok már a közös élmény. Egy baj volt csak, hogy őszi esténk volt, és rendesen hideg volt odakinn. Itthon jól befűtöttem a takarómat cserébe. Be lehet dugni a konnektorba :)

Kedden gyarapodott kis lakóközösségünk, három magyar lány érkezett. Egyelőre picit tábori állapotok vannak, mert ugye rendes helyük még nincs, a nappaliban meg itt-ott alszanak. De el kellett hagyniuk az employee house-t, és most várják, hogy kiköltözzünk :) Aranyosak, remélem, nem lesz semmi gondunk egymással. Különben Adrienn, Kriszti és Bea jött ide.

Este pedig Sanyival mentünk a magyar házba, mert ott meg Anitának volt bulija. Hát, ez szerintem nagyon jóra sikeredett, sokat beszélgettem, meg még többet táncoltam. Mindinki így volt ezzel. Vicces volt, mert csomó magyar számot hallgattunk, a más nemzetiségű emberek meg csak pillogtak, hogy ez akkor most mi is. Viszont tök csodálkoztam, mert Manuelnek, Ibolya barátjának, aki eredetileg mexikói, meg akartuk tanítani a "mit sütsz kis szűcs"-öt, és pillanatok alatt tiszta szépen mondta. Ügyes volt :)

Ma, szerdán pedig picit álmos vagyok, mert idő is olyan, szépen sütött a nap egész nap, de nem erősen, ez már egy kicsit őszi nap, és kellemesen álmosító volt. Vendég meg sajnos kevés van az egész szállodában. Reggel viszont meeteing-gel indítottuk a napot, utána pedig fürödtünk, csúszdáztunk meg jakuzziztunk másfél órát. Minden reggelt így kéne kezdeni...

Mára ennyi, tényleg visszazökkentem a Colorado-ritmusba, bár a sós víz után egy kicsit keserű a munka. Viszont megint van mire készülődni, mert vasárnap Jessy bulija van itt a házban, utána héten valamelyik nap pedig elvetemült dolgok fognak történni. De erről később. Puszi!

Miami, az amerikai álom

Megjöttünk a várva várt nyaralásból, én rettentően élveztem! Miami az a város, ahol igaz, hogy sok rossz dolog történhet, tud igazi büdös-nyomorgós nagyvárosként viselkedni, de a pálmafák és a gyönyörű tengerpart mindenért kárpótol :D

És hogy mi volt, mi nem volt? Hát, nem volt hurrikán sem tornádó, nem volt gond a reptéren, nem koboztak el semmit, nem kerültünk óriási viharba, nem láttam cápát, nem ért semmilyen atrocitás, ami esetleg egy ekkora világvárosban megtörténhetne, nem kellett félnem, nem találkoztam nagy sztárokkal, de leginkább nem volt kedvem hazajönni.

Viszont volt hihetetlen párás és meleg idő, rendeget spanyolajkú, sok különös figura az utcákon, rengeteg pálma, gyönyörű naplemente, mesés tenger gyümölcsei kaják, isteni tengerillat, pancsizás az óceánban, rohangászás a fehér homokban, felhőkarcolók, búvárkodás korallok között, cabrioval utazás a pálmák alatt...Szóval élet a javából. De lássuk részletesebben.

Vasárnap időben felszálltunk a géppel, télleg nem volt semmi különös, picit tovább tartott a check-in a szigorított biztonsági készültség miatt. Landoltunk, fogtunk egy taxit, és elmentünk a hotelbe, ahol Gabby dolgozik (az ős lakásában laktunk, egyébként régen itt lakott Springsben velünk). Ott örültünk egymásnak, aztán Szilvivel lementünk az óceánpartra, és lógattuk bele a lábunkat. Viszont nem hittem el, hogy mennyire párás ott a levegő. Egyszerűen Colorado után alig bírtam lélegezni, és a könyökömről is csöpögött a víz öt napig. Fürödtünk picit, meg elfoglaltuk a szobánkat, ami gyönyörű kilátással nyílt az óceánra. Este pedig sétálgattunk.

Hétfőn buszoztunk sokat, bementünk a belvárosba, megnéztük a felhőkarcolókat, meg a nagy irodaházakat, és utaztunk egy magasvasúttal is, körbe a downtown körül. Viszont a belváros többet nyújt este, kivilágítva. Olyankor gyönyörű, napközben nem annyira. Remgeteg még az építkezés. Megnéztük még South Beach városrészt is, itt mesés sétányokon és éttermek között vezetett az útunk. Este Gabby-val együtt vissza is jöttünk ide egykis tenger gyümölcsei vacsorára. Finom volt, nem is kell mondanom.

Kedden fürödtünk kicsit, meg pihentünk a tűző napon, főleg az apartmannál lévő medencnél voltunk, mert az óceán egy része valami baktériummal volt fertőzve, és épp tisztították. Szépeken aludtam a napágyon, és jó volt úgy felébredni, hogy pálmák vannak körülöttem :) Este találkoztunk Anitával meg tesójával, Gyurival. Béreltünk közösen egy cabrio-t, és szeltük a várost. Voltunk Little Havanna-ban, ami egy kubai negyed. Senki nem beszél angolul... Mondjuk ez egész Miamiban így van, szinte a spanyol az első nyelv. Aztán sétáltunk az Ocean Drive-on, ami az egyik leghíresebb tengerparti sétány beach-csel meg rengeteg art deco stílusú szállodával. Gyönyörűek. Mindegyik előtt étterem, ahova csalogatják az embereket, és jópár ételt kiállítanak, hogy lehessen bennül gyönyörködni.

Szerdán kirándultunk, Florida legdélebbi részébe készültünk Keys-be, ami egy egész szigetvilág. Miamiból azt hittem, nem érünk ki, olyan óriási! Megálltunk egy Corall Castle nevű helyen. Az egész építmény korallból van, egy litván emberke készítette a szerelmének. Tovább menve Key Largo-ban is megpihentünk egy laza búvárkodásra. Hát, ez valami fantasztikus volt! kimentünk hajóval egy korall zátonyra, és ott vízre szálltunk. Kaptunk uszonyt, szemüveget meg pipát, és néztük a színesebbnél színesebb halakat, korallokat és egyéb csudákat. Télleg gyönyörű volt. A popim meg rendesen lepirult, mert ugye azt elfeledtem naptejjel bekenni, a vízből meg kilógott :D Délután végre leértünk Key West-be, ez a legdélebbi sziget, az út odáig is fantasztikus. Végig az óceánra épített úton furikáztunk a cabrioval... Key West hangulata álmulatos, látszik a képeken is. Régi, fából épült amcsi házak, éttermek, galériák, kávézók, robogós és tandemes emberek, halászok, világhírű naplemente, Hemmingway háza, világítótorony, boltok... Na, nem is részletezem, meseszép. Éjjel, jó fáradtan értünk vissza Miamiba.

Csütörtökön meg elköszöntünk Gabbytól, még egyszer meglátogattuk az Ocean Drive-ot meg a tengerpartot, megint megpróbáltam megkeresni Mitch-et vagy CJ-t a Baywatch-ból, aztán kimentünk a reptérre. Kis gondok felmerültek, ugyanis elfeledtünk fuvart intézni magunknak Denverből Springsbe éjjel, emiatt jó sokat telefonálgattunk, és csak reméltük, hogy valaki kijön elénk, és nem kell a terminálban éjszakázni. Végül kis várakozás és sikeres repülőút után Marina és Karolina elénk jöttek. Örök hála nekik!!! Elég fáradtan dőltünk ágyba itthon, regel pedig visszazökkentünk a munkába.

De ez a nyaralás óriási élmény volt nekem, imádtam Miamit, egyszer visszamegyek, de akkor másokkal, hosszabb időre. Tettem fel fotókat, fent megtaláljátok a linket, remélem tetszenek! Aztán írjatok hozzá kommenteket! Csók!

Holiday-re várva

Ezen a héten picit már ki vagyok purcanva. Sok a munka, kevés a pincér, ezáltal sok a gond is. Már a harmadik hete csak 1 offom van, ami részben jó, részben rossz. Igaziból nem igazán tud kikapcsolni az ember egy nap alatt. Háromszor voltam egymás melletti nap frontserver, és ez azt jelenti, hogy három napig álltam a napon. Elég fárasztó, és ráadásul minden nap fél8 körül értem csak haza. Emiatt bulizni sem voltam olyan sokszor.

Hétfőn természetesen Marini bárban jártunk, aztán meg szerdán akartunk kicsit bulizni, ehelyett Zsófival beültünk az Old Chicago étterembe, és jól bevacsoráltunk éjfélkor. Jól esett, meg jót dumáltunk is. Csütörtökön kaptuk magunkat (Sanyi, Szilvi, Zsófi meg én) és elmentünk moziba. Szerintem jó szar filmet sikerült kiválasztani, nem volt története, én meg majdnem bealudtam a közepén. Télleg azon járt az agyam, hogy nem érdekel, alszom egyet alatta. Csak az a baj, hogy a moziban szörnyen hideg van mindig...

Tegnap este pedig Bryan-nel meg Eva-val elhatároztuk, hogy elmegyünk vacsizni valahova, de aztán inkább az lett belőle, hogy én főztem. Csirkét gombával meg borsóval, tésztával és sajttal. Volt még főtt kukorica meg fagyi is. Klassz volt, a másik Brian is megérkezett, meg Sanyi is evett velünk. De az olyan furcsa, hogy amerikaiaknak nem olyan jó főzni. A magyar odaül a kaja mellé, és ha télleg ízlik neki, akkor vigyorogva tömi magába, és jóízűen elvan, aki főz, az meg boldog, hogy ezt látja. Na most ha amerikainak főz az ember, akkor rengeteg szóbeli dícséretet fog kapni, megölelést és hátbapaskolást, de a kaját olyan turkálva meg csúnyán eszik, hogy azt már rossz nézni. Egyszerűen nem bírnak kulturáltan enni. Ezt amúgy az étteremben is megtapasztaltam. Főleg gyerekek után olyan gusztustalan az asztal, hogy azt már rossz takarítani is. Szétkenik a ketchup-ot, dobálják a sültkruplit, az evőeszközöket nem használják, csak széthagyják... Szóval kész katasztrófa az étkezési stílusuk.

Ma esett, de nagyon sok vendég volt az étteremben, jól tipeltek is, szerettek ma engem :) De alig vártam, hogy vége legyen a munkának, mert télleg rám fér egy kis pihenés. Holnap hajnalban ugyanis megyünk Miamiba!!! Csütörtökön éjjel jövünk haza, remélem, állati jó lesz. Tornádót nem szeretnék látni, bár most van a szezonja, de ha összefutunk egyel, azt is élvezni fogom. Sanyi kivisz minket a reptérre Denverbe reggel, rendes tőle. Szóval most egy hétig nem tudok majd posztot írni, de utána mindet bepótolok, ígérem. Addig meg jól fogok szórakozni, és jól kipihenem magam az óceán parján fekve, vagy esetleg egy cabrioban Key West felé tartva... Jó nyaralást nekem!

Poolos gondok

Furcsa dolgok történtek az elmúlt héten a poolon. Az egy dolog, hogy több server is visszamegy iskolába, és egyre kevesebben vagyunk, és egyre több a munka. Ezzel még talán meg is birkóznánk. Na, de kirúgták a managerünket, Botondot, a magyat supervisort meg felfüggesztették. Az okot senk nem tudja pontosan, Botondot riportolta (Broadmooron belüli feljelentést tettek ellene) egy lány a poolról, mert állítólag sértő megjegyzést tett rá. Hát, én nem így ismerem Botondot, a lány pedig meglehetősen fura. Ja, és az apja egy másik részleg főnöke, de régi álma, hogy a pool főnöke legyen. Most elérte, jövőre valószínű ő lesz... Érdekes. Arról pedig, hogy Rich-et, a főnököt miért tették ki, csak sejtéseink vannak, télleg elég  ködöds az egész.

Ezek miatt elég rossz volt a hangulat pénteken. Én csütörtökön ugye offos voltam, de akkor is az volt a többiek elmondása szerint. Kaptunk néhány ideiglenes supervisort, az egyiket kimondottan nem szeretem. Szlovák, olyan is, a feje meg egy NDK-s emberére hasonlít: bundes liga frizura meg szőke bajusz :S Elég gáz. De azért majd csak megoldódik a helyzet, holnap derül ki, hogy Botond vissza jöhet-e. Írtunk mellette egy petíciót, jópár server alá is írta, holnap viszem a human resorses-ra, hogy olvassák el.

Egyébként nincs semmi, pénteken átjöttek a magyar házból az emberek, raktam pici tüzet a kandallóba, és grilleztünk pillecukrot. Ez itt nagyon népszerű, mert nagyon édes :D. Aztán meg dolgoztam, szombaton sokat, rengeteg vendég volt. Ma kevesebb, meg délután esett is egy keveset. De utána kisütött a nap, mi meg slaggal lemostuk a falakat meg mindent a poolon. Vicces volt, mert egymást is locsoltuk kicsit.

Ma este pedig jön át Emese, ő is jön velünk Californiaba, és legfoglaljuk a szállásokat. Meg Sanyit is rábeszéltük az útra, és így már négyen vagyunk. Tuti jó lesz. Remélem, otthon minden rendben, mindenki jól van, meg még élvezitek a nyarat. Puszi!

Mostanában

Az elmúlt napokban is történt jópár dolog, először is sokat dolgoztam, mert sok volt a vendég a hotelben, az idő pedig mesés. Csak esténként ered el néha az eső, meg villámlik, de ennek reggelre már nyomát se látni. Szóval dolgoztam heti hat napot most, ma van offom, ezt vártam, mert én is el tudok fáradni. Bármily meglepő :)

Vasárnap volt Krisztián első búcsúbulija. Kicsit rosszul kezdődött, mert a kocsmába, ahova mindenki ment, nem engedtek be (csak engem nem), mert az ajtónálló nem találta jónak az igazolványomat. Akkor visszamentem a magyar házba, és Ibolyától kaptam kölcsön egy másikat. Ugyanaz a srác egy órával később a teljesen másik ID-t elfogadta, pedig előtte 15 percet veszekedtem vele, h hadd menjek már be... Na igen. Utána volt after-party a magyar házban, bár nem voltunk valami sokan. De azért illőn elbúcsúztattuk Kriszt.

Hétfőn a megszokott este kerekedett, a poolos csapattal mentünk a 15C-be, ami a Martini bár, asszem már meséltem róla. Már megismernek minket rendesen :) De télleg jó hely, és mindig újabb és újabb Martiniket lehet kipróbálni. Mind nagyon finom!

Kedden a második Krisz-buli volt, de igaziból csak lazultunk. Délután munka után Sanyi felvett, gyorsan átöltöztem az egyenruhából, aztán mentünk a magyar házba grillezni. Sütöttünk husi, meg halat, Zsófi csinált salátákat, meg főttkukoricát, jól éreztük magunkat. Este pedig magyar filmeket néztünk, röhögtünk sokat. Jó volt. Jobb is, mint a vasárnapi.

Tegnap, szerdán pedig korbábban hazaértem, mert nagy rendezvény volt a poolon, így nem igazán volt munkánk. Pihentem, meg főzőcskéztem, jókis fokhagymás húst, éreztem is kicsit magamon. Szerintem mások is, de az nem zavar :D Este pedig Michelle vett fel, mentünk a Wildridge-be, és beszélgettünk egy jót. Sokan mennek el a poolról, amerikaiak, mert kezdődik nekik a suli. Kicsit dumálunk, de itthon voltam már éjfél előtt. Sanyival összefutottam a nappaliban, és rábeszélt, hogy menjek el vele a Hatch Cover kocsmába (itt volt vasárnap is a buli), mert lesznek ott sok broadmoorosok. Beszélgettünk, darts-oztunk, nevettünk a karaoe-s embereken. mikor bezárt, akkor meg még tovább dumáltunk a kocsinál. Tettünk be magyar zenét (csak ketten voltunk magyarok), a többiek meg csak értetlenkedtek, hogy mi ez :) A legjobb az volt, mikor Marót Viki, Csokoládé című számára Sanyival nekiálltunk táncolni a parkolóban. Viccesek voltunk, a többiek mondták, hogy ezt talán sose fogják elfelejteni :) Én sem.

Ma pedig pihenek, mert végre offom van, Jessy-vel nemsoká megyünk autót mosni, megígértem neki, hogy segítek. Utána pedig tornázunk picit a Gym-ben. Bár én asszem leginkább úszni fogok. Ja, meg kicsit megrettentem ma, mert olvastam a híreket a majdnem terrortámadásról. Remélem, nem lesz komolyabb baj, mert Balázs is repked mostanában, őt is féltem, meg mi is megyünk jövő héten Miamiba! Szóval talán helyreáll a helyzet. Puszi mindenkinek!

Cripple Creek

Csütörtökön nem történt velem (Lilla) semmi különös, dolgoztam, bár egy picit elkezdett szitálni az eső. De ez hál égnek nem annyira veszi el a vendégek kedvét, mert hideg az nincs. Ja, annyi azért történt, hogy rendezvény volt a hotelben a dolgozóknak. Volt tánc meg rengeteg kaja meg műsorok a színpadon napközben. Szóval ebédszünetben oda mentünk, és jól belaktunk. Volt tiszta jó csirkecomb meg malac husi, a lüke amcsik (meg jópáran mások is) meg itt is hamburgert ettek. Délután pedig Marinaval meg Evaval elmentünk Castlerock-ba, a nagy bevásárló helyre. Vettem 1-2 ajándékot. Andrásnak alartam venni Levi's-t, de itt nincs az ő mérete, egyszerűen nem tartják. Hosszú láb keskeny derék itt nem annyira jellemző :)

Pénteken meg Sanyi és Szilvi is offos volt velem együtt, így elmentünk Cripple Creek-be, ami kb 1 órányi útra van innen. Ez egy olyan város, ami az aranybányászat idején egy igazi központ volt, ez látta el arannyal, és így gazdagsággal egész Colorado államot. Most pedig minden második ház kaszinó. A többi meg ajándékbolt. Sanyi beült pókert játszani, nyert is szépen, mi meg Szilvivel felfedeztük a várost, utaztunk kisvonattal a bányák felé, ettünk cukorrudat, ittunk kávét, meg nézegettünk az ajándékboltokban. Nem tudom, mi van az emberekkel (vagy velem), de mostanában csomó mindenért nem kell fizetnem boltokban. Egy boltban találtam egy naccerű fülbevalót, a nőci meg csak úgy odaadta, hogy vigyem. De Castlerock-ban is kértem egy spenótos-sajtos kelttészta kaját, és a srác nem hagyta, hogy fizessek. :D Ja, egy másik helyen meg kértem marcipános bonbont, és azért sem számoltak fel pénzt. Érdekes dolgok történnek...

Ma, szombaton meg egész nap Olgára meg Ityára gondoltam (aki nem ismeri őket, hát ők jó barátaim), mert ma volt az esküvőjük!!! Nagyon sajnálom, hogy nem lehettem, ott, pedig biztos állati jó volt. Meg a lakodalom is. Sok boldogságot nekik! (nektek, ha olvassátok). Egyébként a munka elég pörgős volt, futottam rendesen backserverként, de legalább csurrant-cseppent is valami. Különben ezen a héten csak 1 offom lesz, csütörtökön, szóval elég sokat fogok dolgozni. Ez jó.

Most meg várom Zsófit, elmegyünk inni egy söröcsként a Bennigens-ben. Holnap pedig Krisztián búcsúbulija lesz, mindenki sajnálja, hogy elmegy. Ő azért már várja picit. Majd elmondom, milyen volt. Sok puszi nektek, meg jó hétvégét!

Sokminden

Elég sokminden történt az elmúlt napokban velem (Lilla), pörög rendesen az életem. De így a jó, nem? Igaz, hogy most a sok program az alvás rovására ment, de sebaj, azt bármikor be lehet pótolni, de a jobbnál jobb dolgokról csak nem lehet le/kimaradni!

Csütörtökön egy Jack Quinn's nevű kocsmában voltam, ami egy ír hely, ír zenével meg sörrel. Egy ír bácsi ült a színpadon, gitárral a kezében, és ír népzenét énekelt. Előtte osztott szét szövegkönyvet, így vele lehetett énekelni, meg csapkodni az asztalt ütemre. Klassz volt. Néha kérdeztem a többieket (amerikaiakkal voltam ott), hogy 1-2 dolog mit jelent a szövegben, amit nem értettem, de ők sem, mert ír kifejezések voltak :D Ezen jót derültem.

Pénteken meg ugye itt volt a házibuli nálunk, ami poolos partinak indult, aztán hatalmas parti lett rengeteg emberrel. 4kor ment haza kb mindenki, én még fél5ig felmostam meg picit rendet raktam, mert nem akatam a többiekre hagyni reggelre. Én ugyanis dolgoztam szombaton, mégpedig frontserverként, és nagyon nagy volt a forgalom is persze. Jellemző, hogy akkor van a legnagyobb pörgés, amikor az ember fáradt. De vicces volt a szombat, mert mindenki itt volt előtte a buliban, és így mindenki szép csendben, nagy koncentrálással dolgozott másnap :)

Szombaton már télleg elég fáradt voltam, de este elmentünk Virág Szilvi szülinapi bulijába, mert megígértük. Tök messze lakik, fél órát mentünk kocsival. Kiderült, hogy 3 embernek is szülinapja volt ott, így szerintem olyan 50 ember lehetett. Nagy ház, elfértünk, táncoltunk sokat. De azért az jellemző, hogy az ilyen bulikon mindig az amerikaiak dőlnek ki korábban. Mi magyarok, a lengyelek meg a spanyol ajkúak reggelig húzzuk :)

Vasárnap is dolgoztam (igaziból szerda óta így volt ez minden nap), aztán délután meg átmentünk Szilvivel a magyar házba, Zsófi főzött vacsit, együtt ettünk. Utána pedig meglátogattuk az új magyarokat, mert szombaton érkezett egy 13 fős csapat! Zsanett hozott nekem csomagot, tök örültem neki, mindenféle jó volt benne, meg is hatódtam picit. Rendesek akik jöttek, de azért akad köztük 1-2 érdekes figura. Majd később biztos jobban megismerem őket.

Tegnap, hétfőn pedig a szokásos hétfői helyre, egy 15C nevű helyre mentünk. Ez egy Martini bár, kb 50 féle Martinit lehet kapni, picit kis hely, kevesen ismerik, de az egyik legjobb a városban. A kedvencem az almás-karamelles, a csokis, meg a meggyes Martini. Állati finomak, a bárosok meg már ismernek mindket, alig hagyják, hogy fizessek. Tegnap is úgy kellett könyörögnöm, hogy legalább egy italt hadd fizessek... Azért megyünk különben hétfőn, mert ilyenkor van egyet fizet kettőt kap akció. De hát én egyet fizettem, többet ittam... :D

Ma, kedden pedig offom van, picit pihenek, meg főztem ananászos csirkét rizzsel, finom lett. Nem egy ördöngös dolog ez a főzés, eddig bármit készítettem, az mind jó volt, nem nagyon lehet ezt elrontani, csak gondolom egy kis érzék kell hozzá. Azt meg anyutól nem volt nehéz megörökölni :) Holnap munka, következő offom pénteken van, akkor meg a helyekbe terveztünk felmenni picit. Remélem, tudunk szerezni kocsit. Csók!

Megint munka

Ezen a héten megint eléggé pörög az élet a poolon. Meleg van, annyira, hogy délutánra/estére néha elkezd dörögni meg villámlani, esetenként eső, nyári zápor is kerekedik belőle. De ez igazán nem veszi kedvét a vendégeknek, hála a jó égnek! :) Örülök, mert mostanában elég jó munkanapjaim vannak, szép tipeket kapok, meg egyregyakrabban vagyok frontserver, ami meg még felelősségteljes is. Már minden flottul megy, nem hagyom, hogy eltűnjenek a csekkek, igyekszem jó lenni.

Tegnap délután, fél 4körül érkezett egy cabana, pont az én területemre estek. 5 férfi volt, sorra rendeltek egy csomó koktélt meg rum-kólát. Viccesek meg kedvesek voltak, mindig beszélgettünk 1-2 mondatot, mikor odamentem feléjük. Én is szolgáltam fel nekik, nemcsak a rendelést vettem fel, mert más vendég már nem volt, így a backserverem haza mehetett. Mikor kivittem a csekket, eléggé meglepődtem, mert jó hosszúra sikeredett. Alapból rá kellett terhelnem 20% tipet, ez 64 dollárra rúgott. Ezen felül valaki még ad, valaki nem. Hát ők adtak. 150-et plusszban... :D Az más kérdés, hogy az egyik odapisilt a cabana tövébe, ez azért tróger dolog. :)

Ma meg offom van, de reggel egy megbeszélés volt a poolos dolgozóknak. Tartott is kb 10 percet, utána pedig belerohantunk a poolba, kipróbáltuk a csúszdákat meg a jacuzzit a többi pincérrel meg hostessel. Irtó jó volt, most már elhiszem, hogy a vendégeink boldogok meg örülnek, mert jó ott henyélni. Maradtam is kb 11ig, utána meg hazajöttünk Szilvivel, ő 12ig dolgozott, szóval megvártam.

Tök rossz, hogy csomóan elmennek a poolról 2-3 héten belül, kezdődik a suli itt lassan, és persze pont a legjobb arcok tűnnek majd el :( Pénteken lesz is nálunk emiatt egy poolos buli, én adom a helyet, ők meg majd hozzák a cuccot. A probléma csak az, hogy teljesen kiment a felembő, hogy péntekre meg vannak baseball meccs jegyeink. Szóval most megpróbálom eladni a jegyet, mert nem akarom felrúgni 25-30 ember programját a feledékenységem miatt. Majd megyek máskor másokkal, az tuti.

Remélem, veletek minden rendben. Anyu+apu: érezzéte jól magatokat Harkányban! Balkó: légy jó Marosvásárhelyen; András: te meg bulizz a Balcsin!!! Úgy látom, azért otthon is jól megy az élet :D Puszi!

Furcsaságok

Most egy rendhagyó iromány következik. Összegyűjtöttem (Lilla) egy sor érdekes, esetleg furcsa dolgot, amit itt nap mint nap tapasztalok, de sokminden tényleg nagyon eltér az otthoni megszokottól.

Az első csokor a vendéglátás témájában kalandozik, mert hisz mégiscsak ez vesz körül. Öregek a gyorséttermekben. Szerintem ez vicces, otthon sosem láttam még időseket a McDonald's-ban. Itt viszont ugyanúgy fogyasztanak, rendelnek, tudják, hogy mi a választék, tisztában vannak mindennel. Különben az általánosan igaz, hogy minden vendég tökéletesen tudja, hogy mit szeretne, mik a lehetőségei az étellel/itallal kapcsolatban, tudják a koktélok hozzávalóit, szóval mindent. Az emberek itt imádják a zellert, mindenféle étel megtalálható fahéjas ízesítésben, és az almának háromszor olyan vastag a héja, mint az otthoninak. Sokszor kérdezik, hogy miért pucolom meg. Isznak itt olyan kutyulékot, hogy vaníliafagyi kólával, egy pohárban. Létezik ez Rootbeer-rel is, az még gusztustalanabb. Olyan, mint a mosogatólé, csak még pezseg is. Viszont nem tudják, hogy mi a jó, mert nem ismerik a meggyet, mint gyümölcsöt. Ezt hiányolom rendesen...

Más téma. Ugye itt minden nagy, szerintem ezzel kompenzálják azt, hogy kevés a hagyomány. Ha már nincs történelmi épület, ami öreg, akkor legalább legyenek magas felhőkarcolók. A tömegközlekedés egyenlő a nullával a nagyvárosokon kívül. A postaládán felállított zászló azt jelzi, hogy én szeretnék feladni levelet, nem pedig azt, hogy postám érkezett. Így nem is kell postára menni. Bankkártyával fizetni gyorsabb szinte, mint készpénzzel. Az autósok többnyire átengedik a gyalogosokat, még akkor is, ha azok nem a zebrát használják. Kis ívben akkor is lehet kanyarodni, ha a lámpa pirosat mutat. Utálatos dolog az örökké száraz bőr, főleg kézbőr. Nem tudom eleget kenegetni magam.

Itt nem bámulják meg a mozgássérülteket, még a szórakozóhelyeken is látni kerekesszékes embereket. Viszont felesleges kérdéseket, mint: How're You és How're You doing naponta kb 50szer kérdezik meg. Nem kíváncsiak rá, hogy hogy vagyok, egyszerűen csak megkérdezik mosolyogva.

 Most hirtelen ennyi jutott eszembe, de majd mindig próbálom gyűjtögetni, mert szerintem van néhány igazán érdekes. Csemegézzetek csak. Munkában igaziból nem sok történt, jó tipjeim vannak mostanában, meg élvezetes dolgozni. Buli meg mindig van, már néha én érzem, hogy túl sokat megyek. De hát egyszer élünk, és ha másnap nincs gond a munkával, akkor miért ne? Márpedig nincs gond :D

Puszi mindenkinek!

Zötyögős hét

Egy hete nem írtam posztot, de igaziból most nem is történt olyan sok dolog. Voltak off napjaim, amikoris strandoltam leginkább, mert nem lehetett máshol kibírni, csak víz mellett, illetve benne a vízben. Azt hiámyolom, hogy itt nincsen szabad-strand, csak medencéhez lehet menni. De ezt áthidalandó, augusztusban majd elugrunk Miamiba... :D

Vasárnap este bulizni voltunk a Ritz-ben, télleg jó az a hely. Vicces volt, mert Szilvi használta Dia régi igazolványát, én meg megkaptam egy lengyel lányét. Szóval hirtelen egy 22 éves Karolina nevű lány lettem. Oda is adta ezt az igazolványt használatra. Rendes tőle. Szóval ott bulizgattunk, aztán meg elmentünk az egyik magyar srác lakásába, és ott folytattuk a mókát meg a beszélgetést. Megint találkoztam új magyarokkal. 5 órakor értünk haza reggel, és nekem menni kellett reggel 9:30-ra. Be is értem, nem is volt gond.

Frontservernek lettem beosztva, nekem kellett felvenni a rendeléseket meg kezelni a számlákat, meg kontaktolni a vendégekkel. Kevés ember volt beosztva, mert azt hittük, kevés vendég lesz. Nem így lett, enyén volt a pool fele, és zsúfolásig telt emberekkel. Mindenki rendelt, a backserverem pedig szintén kezdő volt, így csomót kellett segítenem neki. Tehát ismét rohangáltam. A nap végén pedig elég rosszul éreztem magam, mert nem volt meg néhány csekkem. Valószínű, hogy a vendégek véletlenül nem írták alá, és valaki kidobta vagyelvitték magukkal, vagy még ezer féle dolog. Ez megesik, csak kellemetlen. Másfél órán át csináltam a zárást, míg végre már nem volt nyitott számla. Azt hittem, nem lesz vége sose. De a tip az jól alakult, nem panaszkodom. Csak eléggé fáradtan estem haza 3 óra alvás meg 11 óra munka után...

Tegnap megint voltam Gym-ben, én már látom, hogy nől az izom a karomon, bár lehet, hogy csak képzelődöm. Majd ti eldöntitek, mikor hazaérek. Ja, akkor most leírom azt is, hogy később érek haza, mint terveztem. Elvileg október 2-án indultunk volna (így 3-án értünk volna haza), de áttettük Szilvivel a tengerentúli jegyünket. Október 2-án elmegyünk New Yorkig, ott eltöltünk 6 napot, és csak 8-án este repülünk Budapestre. Azt hiszem, így 9-én ér haza a gép. Ennek még utána kell gondolnom.

 Ennyit erről a picit fura, zötyögős hétről. Legyetek jók!

Uptown girl

Kedden meg szerdán szabadnapos voltam (Lilla), jól eltöltöttem az időt. Kedden mostam, meg picit rendet tettem a cuccaim között, délután voltam a konditeremben Zsuzsival meg Szilvivel. Most kicsit kevesebb gyakorlatot csináltam, mert eléggé izomláz volt a combom hátuljában. De ez jó érzés! Este pedig buliban voltunk a poolosokkal, mert Michell-nek kedden volt a 21. szülinapja, ez itt, mint otthon a 18., csak itt ugye minden nagyobb...

Egy Old Chicago nevű étterem/pubban ünnepeltünk, vittünk ajándékot, egy üveg bort ketten Jia-val, meg tök jól éreztük magunkat. Aztán ilyenkor az a szokás, hogy kaja után sorra járja a csapat a kocsmákat a szülinap alkalmából, és mindenhol mulatunk picit. Mivel azonban kedd volt, így sok hely nem volt nyitva, ezért az étterem után csak egy szórakozóhelyen voltunk végig, de az nagggyon szuper volt! Az a neve, hogy Ritz, egy ideig élőzenére táncolhattunk, iszogattunk, meg sokat dumáltunk. Ja, és persze fotóztunk is rendesen. Ígérem, tölrök fel képeket. 2 után értem haza, mosolyogva aludtam el, mert télleg jól érezte magát mindenki!

Szerdán reggel pedig négyen (Eva, Jia, Jiapao meg én) nekivágtunk az A25 highway-nek, elmentünk Denverbe. Odafelé megálltunk egy Castlerock nevű helyen, ahol egy nagy bevásárlóhely van, ilyen outlet, mint Parndorf meg Pest mellett a GL. Szóval ott vásárolgattunk, vettem ajándékokat otthonra, meg egy Levi's farmert. Harmadába került, mint otthon...

Denverben tök jó helyen parkoltunk, a sétálóutca mellett. A díjat meg elsumákoltuk, illetve nem jött senki, hogy fizessünk :) Elszakadtam itt picit a többiektől ,mert én már nem akartam több boltot nézni, inkább a belvárost. A sétálóutcán mászkáltam, óriási házak között, akkora felhőkarcolók, hogy nem tudtam eleget fotózni! Nagyon tetszettek!!! :D Volt egy D&F torony nevű építmény, kitaláltam, hogy oda fel kell mennem a kilátás miatt. De irodák voltak minden szinten. Azért én felmentem lifttel a 14.-re, gondoltam, csak lesz valami előtér, az ablakból majd fényképezek. De kinyílt a liftajtó, és ott álltam egy ügyvédi irodában, ügyvédestül, ügyfelestül... Elnevettem magam, és kérdeztem, hogy azért fotózhatok-e. Megengedték :D

Aztán láttam Colorado állam főigazgatási épületét, az is gyönyörű, de azért nem éri utól az európai épületeket. Télleg el voltam ragadtatva a felhőkarcolóktól, pedig ez még nem is olyan nagy város! Mi lesz New Yorkban?? Alig várom! Szóval ez volt a szerdai nap, nagyon élveztem. Ma, csütörtökön meg dolgoztam, de most 3 nap off következik, mert nagyon kevés a vendég a hotelben :( Sebaj, majd szervezek jólis programokat.

Monszun idején...

Furcsa dolgok történnek mostanában felénk. Például soha nem látott mennyiségű eső esett le itt az elmúlt néhány napban, minden délután egy emberként "várjuk" a poolon az esőt, és sajnos meg is érkezik. De addig mindig jó idő van, kivéve ha nem, de ez ritka. Azt mondják, hétfő estig tart ez az őrület, én nem bánnám, ha inkább az öntözőknek kéne dolgoznia, mint a felhőknek... Sebaj, télleg vége lesz állítólag.

A másik fura dolog, hogy medvék (!) járnak a házunk táján éjjelente. Többször megesett, hogy reggelre ki volt burítva az utcai óriáskukánk, a benne lévő zacskók pedig széttépve, a maradványok a garázs előtt szétterítve. És Timi egyik este látta is a medvét a ház körül, a környéken. Szörnyű, és télleg megijedtem, mert itt nincs semmi, ami elriasztaná őket, még közvilágítás sincs. Szóval nem mászkálunk éjjel kint, csak háztól kocsiig meg vissza.

Ma, vasárnap, dolgoztam, bár ma is ugye esett egy sort, szóval nem voltunk olyan elfoglaltak, így nyugodt szívvel támasztottuk a bárpultot, és néztük a foci VB döntőt!!! Hát, ÉN OLYAN BOLDOG VOLTAM!!! A wiw-en is fogadtam, és a múltkor második voltam a városban. Asszem, most a harmadik :D Szóval, gratula az olaszoknak, nem a legjobb meccs volt, de kit érdekel, ha nyertek! Meg akkor is szépen ők! :P Zidane meg nem normális...

Délután pedig elhatároztam, hogy beiratkozom a Gym-be, ez egy óriási fitness terem, ahol rengeteg gép van, meg aerobic órák, kosárpálya, uszoda, szauna, pezsgőfürdő. A Broadmoor alkalmazottai pedig kapnak kedvezményt az árból. Szóval elstoppoltam a termig, először elmentem, vettem magamnak tornászós ruhát, aztán beiratkoztam. Kérdezték, hogy kérek-e személyi edzőt... Nem kértem :D Helyette futógépeztem, hasizmoztam, próbáltam a karomat edzeni, ezt kevesebb sikerrel, meg úsztam egy jó pár hosszt, aztán levezettem a szaunában. Tetszett, menni fogok többször. Valahogy el kell tüntetni azt a sok gyorskaját...

Utána pedig beugrottam boltba, vettem 2 csokor virágot, és a magyar házban felköszöntöttem Bérci Zsófi barátnémat, mert ma van a szülinapja! 20 éves lett a csaj! Boldog szülinapot! A másik csokor Ibolyáé lett, mert neki meg 4-én volt, gondoltam, jó, ha összevonom. Ja, és megnéztem a californiai képeket, mert 7 napot ott voltak Anitával, ma értek haza. Gyönyörűek, nekem is el kell mennem oda. Megyek is, szeptember végén, október elején. Már azt is alig várom! Holnap munka, az is jó, kedden még nemtom, mi lesz, szerdán meg megyünk Denverbe néhányan csajok. Na, asszem alszom picit. Jó éjt nektek is, akkor is, ha már reggel van! :)

Ezen a héten

Gyorsan telik ez a hetem (Lilla), mert csak egyetlen szabadnapom volt, és a munkával töltött napokon meg sokat kellett rohangálnom. Elég sok vendég van a szállodban, még a családok is maradtak néhány napot július 4-e után. Ennek örülök is, meg nem is, mert a gyerekekkel folyton csak a gond van...

Szerdán voltunk poollal vacsorázni, az egyik magyar lány, Edina átment dolgozni a golf klubba, és elbúcsúztattuk picit. A Red Robin étteremben voltunk, mint említettem. Klassz, nincs vele semmi gond, de elég nehéz választani a burgerek tömkelegében. Én inkább salátát ettem egy korsó sörrel :D Aztán egy Jonnie's nevű klubban múlattuk az estét, ahol annyi ismerős broadmooros ember volt, hogy fél órán keresztül csak üdvözöltem őket. Vicces, hogy ilyenkor uniform nélkül látom az embereket, teljesen másként festenek, még az is kiderül, hogy kinek mi a stílusa... Ez tényleg furcsa az után, hogy egész nap egyenruha van rajtunk. A buli különben baromi jól alakult, Edina is örült, hogy ennyien összegyűltünk.

Csütörtökön picit morcosan keltem fel, mert azért még tudtam volna aludni, 4 órakor felküdtem le, és fél 9kor kelni kellett... A munka nehezen indult be, étteremben voltam, de a végére folyton volt néhány asztalom, rendelgettek is serényen.

Ma pedig backserver voltam, a társ-pincérem, Ivan reggel szörnyen éhes volt, elment egy órás szünetre, én meg rohantam, hogy minden feladatot ellássak egyedül. Rendelést felvenni, gépre vinni, összerakni a tálcát, ráterhelni a számlára és kivinni a vendégeknek... Hát, nem mondom, hogy sajnáltam, amikor visszaért Ivan. Ráadásul ma nagyon meleg is volt, folyt rólunk a víz. Este jöttek értem a hotelbe, és mentünk egy koreai étterembe!!! Nagyon tetszett. Az asztal közepén egy grillező van, kihoznak csomó húst bepácolva, apró darabokban, és nekünk kell megsütögetni. Kis tálakban tálalnak még zöldségeket, szószokat, csomóféle tenger gyümölcseit, meg persze rizst. 2 kínai lánnyal, meg Evaval, aki dél-koreai voltam ott, és tök megdícsértek, hogy milyen ügyesen eszem pálcikával... Ilyen sem volt még. Tetszett a hely, mert imádtam, hogy minden fűszeres meg csípős, és falatkákkal laktam púpra. Utána találkoztunk más haverokkal, és megittunk egy sört a Chili's-ben. Megint egy nagyon jó estém volt :)

Július 4. - az őrület tetőpontja

Mint azt az előző posztban említettem, július 4-e, a Függetlenség napja körül mindenki felbuzdul, és valációra indul. Nem volt ez másként itt sem, 100%-on pörgött a hotel napokon keresztül. És mivel az idő is jól alakult, a poolon hemzsegtek az emberek, én (Lilla) meg csak rohangáltam egész nap. Backserverként dolgoztam Ivannal, aki egy horvát srác, már tavaly is a poolon volt, és ő a legjobb pincér. Megkaptuk a legnagyobb területet, de ez persze a legmesszebb esik a konyhától, így a nap végére télleg nem volt kilóméterhiányom. Jöttek a vendégek, irtó sokat rendeltek, nem látszott ki a fű a törölközők alól. Nem volt épp egyszerű dolog megtalálni, hogy az adott rendelést most épp kinek is kell vinnem. Cabanaink is akadtak, az egyikben egy család pihent, egész üveg borokat rendeltek, meg sok kaját, a számlájuk 2100 dollárra ugrott... Mivel nagyon meg voltak elégedve, 700 dollár borravalót hagytak kettőnknek :D El sem hittem!

Délután vége felé picit beborult, és elkezdett esni, de egy óra alatt kivirult az idő. Ekkor elkezdtük a romtakarítást, összeszedtük a szemetet, és előkészültünk az estére, mert hosszabbított nyitvatartásunk volt. A tűzijátékot tőlünk lehetett a legjobban látni szerintem. Közben a nagy cabanaba, ami hozzánk tartozott, bejelentkezett a hoteltulajdonos és családja. Csináltattunk nekik desszert tálakat, meg bort és pezsgőt, és Ivannal gyönyörűen berendeztük a terepet. A tűzijáték gyönyörű volt, a medence közben ki volt világítva... Meseszép volt. Reggel 9:30tól este 11ig dolgoztam, de megérte... :D

Vicces ünnep ez itt, mert mindenki az amerikai zászló színeibe öltözik, zászlót lobogtat, meg a himnuszt dúdolgatja. Szóval igazi Amerika! Én is kaptam a nyakamba egy kék-piros virágfűzért, meg volt a hajamban pirosan világító hajpánt, és egy zászlót is biggyesztettem a kötényembe :) Ez volt itt július 4-e, nekem tetszett!

Ma, szerdán pedig offom van, Jól kialudtam magam, és reggelre pici izomlázam is lett a kezemben meg a lábamban. Hát igen, nehezek voltak azok a fránya tálcák... Jessyvel pedig voltunk kosarazni, meg srandolni egy medencénél. Most meg készülődnöm kell, mert szerda van, és ilyenkor poolos partyt tartunk mindig. Ma egy Red Robin nevű étterembe megyünk. Remélem, klassz lesz. Csók mindenkinek!

Beindult az őrület

Amindenit! Hazaértünk Santa Fe-ből szerdán, én (Lilla) csütörtökön még szabadnapos voltam, de péntektől beindult az élet meg az őrület a hotelben, és ezzel együtt a poolon is. Közeleg július 4-e, holnap van. Ez itt USA-ban a lehető legnagyobb állami ünnep, ugye a Függetlenség napja. Olyan, mint otthon az augusztus 20., csak mint azt már említettem néhányszor, itt minden nagyobb... Alig győzzük a munkát, pedig nem is olyan szikrázó az idő, mint volt. Hemzsegnek az emberek, a fű nem látszik ki a törölközőktől, mert az ágyak pillanatok alatt betelnek, új cabanakat kellett felállítanunk, nyitottunk egy új grill részt... Nem sorolom tovább, bolondok háza van péntek óta. Kíváncsi vagyok a holnapi napra... Emiatt nem is írtam, mert alig vagyok itthon. Ha meg lenne időm itthon, akkor meg mindig megyünk valahova a többiekkel.

Pénteken volt Szilvi szülinapja, volt házibuli itthon, jó sokan eljöttek. Én csak este fél 8kor értem haza, de azért hirtelen összeütöttem egy tortát. Tök finom lett. Háromféle torta is volt a bulin, de az enyém fogyott el egyedül :D Tök örültem neki. Rengetegen lettünk a mulatpzás végére, volt, aki hajnali 4kor kezdett dolgozni, és innen ment... Azért kíváncsi lettem volna az arcukra dél körül :) Táncoltunk meg dumáltunk, és hajnalban pedig lementünk az alsó szintre, ahol a házigazda, Autumn keverte a zenét. Van hozzávaló minden eszköze, mert szokott klubokban is muzsikát csinálni.

Szombaton este Bérci Zsófi meg Ibolya jöttek át, mert Zsófi elkérte a kisebbik bőröndömet. Ezen a héten Californiaba ment Anitával. Elmentünk vacsorázni, ettem végre valami salátafélét is, nem csak ezt a vacak gyorskaját. Dumáltunk jó sokat. Tegnap este meg a poolosokkal voltam sörözni, mert mindenki úgy kifáradt a munkában, hogy muszáj volt beülni valahová. Ma este meg bowlingozni megyek, hétfőn mindig sokan vannak, mert kedvezményes a játék... Szóval telnek rendesen a napjaim, az estéimet meg mindig igyekszem programokkal betölteni, mert nem azért vagyok itt, hogy csak dolgozzak meg aludjak. Úgy lesz igazán teljes meg emlékezetes az ittlét, ha minél többször minél több emberrel találkozom, és velük töltöm el a szabadidőmet.

Mára ennyi, a linken nézegessétek a képeket, néha tettem hozzájuk képaláírást is, mert néhányan kifogásolták, hogy eddig nem volt. Igaz Gyula? :D Na csók!

Road-trip #1 - Santa Fe

Fú, nagy kaland van mögöttünk, ugyanis az imént érkeztünk haza első hivatalos, nagyobb volumenű kirándulásunkról. A szomszédos államban, Új-Mexikóban, Santa Fe nevű városban jártunk.

Már rég elterveztük, hogy el kell jutnunk erre a helyre, és nagyon úgy tűnt a hét végén, hogy minden rendben lesz. Eva is jött volna, az ő kocsijával mentünk volna 4en. Ám hétfőn este fél 10 körül mondta, hogy neki mégis inkább más programja van. Nem jön. A gond, hogy akkor hogy menjünk. Autót bérelhet az, aki 21 feletti, és van jogosítványa. Szilvinek van jogsija, de csak 20. Csilla 23, de nincs itt a jogsija, én abszolút kiestem. Maradt Elena, aki 15, van jogsija, de nem vezet :D Szóval béreltünk az ő nevére, és Szilvi vezetett. És gondoltuk, csak nem lesz rendőr. Nem volt. Nagyon ügyesen elértünk Santa Fe-be, tök büszkék vagyunk Szilvire!!! Ott meg találtunk egy baromi hangulatos szállást, volt medence, meg reggeli az árban. Szóval kellemes helyen laktunk. Kedden este felfedeztük nagyjából a várost, meg szereztünk térképet, gyönyörködtünk csak, mert bámulatos építkezési stílusuk van! Spanyolos, mexikóis házak, barna falak tető nélkül. Teszek fel képeket a galériába, és ott lehet csodálkozni majd. A városban azt éreztük, hogy nincsen rajtunk kívül más nő. Mindenki füttyögött, integetett, bámult, puszikat küldött, szóval vicces volt végigvonulni 1-1 zöld lámpán 4en lányok...

Az út is érdemel néhány szót. amint kiértünk Springsből, olyan látvány fogadott minket, mint a filmekben! Teljes pusztaság ameddig a szem ellát! Néhány hegy, szikla, alig 1-2 fa, egyébként kopár pusztaság. Érezhető az, hogyha itt lerobban az autó, akkor télleg megesznek a prérikutyák meg a csörgőkígyók :) Szerintem bámulatos volt. Ja, és ismét megállapítottam, hogy az amerikaiaknak nem sok kreativitásuk van. Út közben ugyanis áthaladtunk néhány érdekes nevű városon. Akár gondolhattuk volna, hogy eltévedtünk: Las Vegas, Trinidad, láttuk Madridot, Valenciat... Szóval a hat órás út alatt bejártuk a fél világot :D

Vettünk mindannyian ajándékokat nektek, otthoniaknak, meg persze magunknak is. Majd meglátjátok őket, nagyon szupik! Ja, és megvalósult félig egy álmom: volt a lábamon igazi piros western csizma!!! Nem vettem meg, mert picit furán éreztem magam benne, de mindenesetre fotó készült, úgyhogy az élmény nem vész el. :)

 Most ennyi, még biztos lesz további élménybeszámoló erről az utról, de jelenleg elég fáradt vagyok. Reggel meg korán kelünk, mert 9re kell visszavinni a kocsit, és előtte nézünk egy kis napfelkeltét. :) Puszi nektek!

Elmúlt napokban...

Rég nem írtam (Lilla) nektek posztot, de most pótolom. Nem, nincs velem semmi baj, nem történt semmi rossz, csak egyszerűen olyan nagyon látványos dolog sem volt, amiről írhattam volna. Mostanra viszont összegyűjtöttem 1-2 történést.

Dia bulija óta volt 3 offom. Ezekben a napokban voltam strandolni az egyik apartmakoplexben barátokkal, meg vásároltunk, kávézgattunk, a magyar házban voltam lustizni a többiekkel, és főzőcskéztünk is néhányszor. Szerdán megint voltam az Eden nevű szórakozóhelyen. Fenn leszek a hely honlapján, mert csináltak 1-2 party-fotót :) Tök vicces volt. Ott álltam az egyik pultnál, és jött oda a csaj, hogy nem akarok-e fotót. Mondtam, h dehogynem, csak nem akarok egyedül lenni rajta. De a többi emberke, akikkel mentem, épp italt rendeltek, meg a WC-re mentek. Szóval megkocogtattam a mellettem álló srác vállát, hogy szeretne-e egy képet velem. Azt mondta, hogy deal, és már kattogtattak is. Aztán visszajöttek a többiek, és velük is fotózkodtunk. Még nincsenek fenn a honlapon, majd megírom, ha frissítenek.

Ma meg dolgoztam, egész lazás nap volt, kevés stressz, normál bevétel. Ma is kiszolgáltam a general manager-t, aki itt mindennek a feje. Ma is meg volt elégedve :D Délután meg korábban zártunk, mert rendezvény kezdődött, valami karibi party lesz a medence patján. Ezt néha nem szeretem, mert másnap semmit nem találunk, mindent elpakolnak máshova. Meg előtte mi is segítettünk elpakolni az ágyakat, meg átrendezni a terepet. Ja, és ma kaptam új egyenruhát! Majd készítek róla(m) fotókat, és felrakom a galériába, a yahoo-ra. Semmi extra, de legalább ez a gatya már nem a nyakamban van, hanem a csípőmön... Haladunk!

Mára ennyi. Még azt leírom, hogy innen/itt is gratulálok Balázsnak, mert 5ös lett a diplomamunkája! És hétfőn meg megy államvizsgázni. Itt még csak péntek van, de otthon már asszem szombat, apunak meg akkor most van a névnapja! Sok puszi, apu!!!

Dia búcsúbulija

Fú, nem is tudom hol kezdjem (Lilla) a mesélést. Tegnap ugye dolgoztam, elég jó forgalom volt. Kaptam egy hatos asztalt, 4 gyerekkel. Ezeknek örül is az ember meg nem is. Sokat fogyasztanak, jó a tip, viszont elég sok vele a macera. Rohantam is eleget, főleg amikor megérkeztek a barátaik, plussz két gyerek meg 2 szülő. Lettek, tizen, meg volt mégegy négyes asztalom. De ezeket szeretem, nem csak pöszmötölni az egy-egy emberkékkel, hanem télleg pörögni.

Hazaértem munkából, és indult a telefonálás, hogy mikor hol kezdődik a Dia búcsúbulija. Ő itt van már egy éve, mindenkinek barátja, midenkinek segít, tök szeretjük. Kedden megy haza, és a tegnapi volt az egyik búcsúbuli :) Pont olyan aggodalom van az arcán, mint azoknak, akik ideérkeznek. Pont olyan új lesz neki minden otthon, mint nekünk itt. 10kor elvett Adri, és mentünk sört venni meg egykis kaját. Aztán odaértünk a Hatch Cover nevű pubba, ami egy elég hangulatos hely. Jó sokan összegyűltünk, iddogáltunk meg beszélgettünk. Kipróbáltam a savanyú almás margarita koktélt, ízlett, csúszott is rendesen! Aztán a hely bezárt 2kor. Alapból úgy volt, hogy az egyik lengyel csaj apartmanjában lesz az afterparty, de valahogy úgy alakult, hogy nálunk kötöttünk ki...

Hirtelen kb 30 ember bulizott az emeleten, jobbnál-jobb zenék kerültek elő, megittuk a söröket, borokat, meg a Jägeremet is :D Táncoltunk, dumáltunk, buliztunk. Vicces, mert itt ha házibuli van, akkor csomó lengyel egyszercsak megjelenik, tök mindegy, hogy ismernek-e ott embereket vagy sem, ők jönnek, és isznak... Sebaj. Adtunk nekik.

Én fél 6kor keveredtem ágyba, és 9kor egyszerűen nem hittem el, hogy kelnem kell! Még dolgozott bennem az elfogyasztott szesz, öröm volt így felülni a biciklire, és 5csillagosan mosolyogni a vendégekre. De hősiesen helyt álltam. Legalábbis nem volt rám panasz. Azért mikor hazaértem, szundiztam egyet, most majd valamit vacsizok, aztán folytatom a szunyát :) Kb ennyi volt a búcsúbuli, én nagyon élveztem, szerintem a többiek is. Diának meg innen is jó utat kívánok, meg legyen jó otthon, és zökkenjen vissza a magyar életbe!

Ja, és apunak meg boldog apák napját kívánok, merthogy az ma, vasárnap van itt! Sok család is volt emiatt a hotelben! Puszi!

Egy esős nap

Ma, azaz pénteken, a második offos napomon a héten elég derűsen ébredtem (Lilla). Végre kialudtam magam, fél 11ig szundiztam, ezzel rekordot döntöttem itt. Valahogy nem megy a sokáig alvás itt, de a tegnap előtti bulit csak most pihentem ki. Szóval jó kedvem volt, mert úgy volt, hogy megyünk ugye fel a hegyre megnézni egy nevezetességet ott. De nem volt jó idő, csipergett-csöpörgött, meg néha rákezdett jobban is.

Délelőtt bementünk Szilvivel a hotelbe, mert felvettem a jövő heti beosztásomat, meg a fizetésemet. Nem rossz, nem is kimagasló, én nagyon örülök neki. Vicces volt a poolon civil ruhában lenni, meg az is vicces volt, hogy alig volt vendég, mert ma nemhogy csak esett, de hűvös is lett. Remélem, holnapra megjavul. Bár ma örültem, hogy offom volt. Aztán találkoztam ismerősökkel, Marina, az ukrán lány mondta, hogy akár csinálhatnánk valamit közösen is. Szilvi hazament, mi meg elmentünk hármasban (Adri, Marina meg én) a Wildridge-be, ami egy apartamnkomplexum, és ők ott laknak. Segíteni akartunk Eva-nak költözködni, mert ma átmentek egy mákis lakásba, de már nem voltak otthon. Elkéstünk. Ezért átmentünk az új helyre, és segítettünk rendet rakni, meg picit takarítani Marina-val.

Aztán jó éhesek lettünk, és elmentünk egy étterembe, az IHOP-ba (International House of Pancakes). Akkora salátatálat kaptam, mint amilyenben otthon 3 főre készítjük a káját, meg Marina is elcsodálkozott, amikor megkapta a palacsintáit. A képeken látható az öröm az arcunkon :) Utána pedig átmentünk a Ross-ba, ami a kedvenc ruhás-cipős-ajándékos boltom, és császkáltunk meg nevetgéltünk picit.

Hazafelé pedig Diáék hoztak, neki holna lesz a búcsúbulija, kedden megy haza. Itt volt egy évet. Már 2 napja pakol, 2 óriásbőröndöt már megrakott, de szerintem a szoba még rendesen tele van... Szóval holnap elbúcsúztatjuk, kicsit rossz, hogy elmegy, de látszik rajta, hogy már vágyik haza. Majd elmondom, milyen volt a buli.

Ja, és az alábbi linkre tettem fel újabb képeket, csemegézzetek!

Kajanap

Tegnap, azaz szerdán elég sokat dolgoztam (Lilla), és rettenetesen meleg volt egész nap. Viszont tartotta bennem az erőt a terv, hogy jópáran megbeszéltük, buliba megyünk. Nagy sokára sikerült is szereznem egy személyit, így már nem minősültem under-age, azaz kiskorúnak. Először elmentem Eva lakásába, ott volt még Rana, aki szintén koreai és Jia, aki kínai. Aztán elmentünk az Eden nevű helyre, ami egy tök jó szórakozóhely. Ott összefutottunk csomó másik pool-os emberrel, szóval elég jó hangultunk volt. Eva szegényem eléggé berúgott, a magyar supervisor, Botond vitte haza, mert ők közel laknak egymáshoz. Mára már jobban van :) Én meg tovább buliztam a többiekkel, meg tök sok emberrel beszélgettem, ismerkedtem meg. Rendgeteg katona meg broadmoor-os emberke bulizott együtt. A fura itt, hogy minden mulatóhely bezár 2 órakor, előtte 20 perccel már nem adna ki több alkoholt. Így elég gyorsan vége van a bulinak... Engem néhány katona hozott haza, szóval fegyveres kíséretem volt :D

Ma reggel viszont nem tudtam kialudni magam, már 9kor felébredtem. Jessica végzett addigra a reggeli műszakkal, így elmentünk vásárolni, mert ugye ma volt a Gulyás parti nálunk. Meghívtam elég sok international embert, hogy együnk együtt magyar gulyást. Szóval vettünk sok kaját, mert Jessy is főzni akart. Ő fehérboros-gombás-csirkét csinált sajtos krumplival. Én pedig megfőztem életem első gulyását, ami igazán finom lett. Két lábost is kellett használnom, annyira sok lett. Kb 4 kiló húsból. Délután betoppant Adri, akit nagyon szeretek, otthon agyalapos volt, és tavaly már volt itt fél évet. Múlt héten pedig visszajött a nyárra. Ő is kuktáskodott, meg csináltunk csokis sütit is, és elkezdtünk enni. Mindent végigettünk, Jessy desszertnek gyümölcs zselét készített, hát azt vicces volt enni az állaga miatt.

Mire már tele voltam, addigra jöttek az emberek, akiket én hívtam, és velük is végigettem a fogásokat. Eléggé tele voltam. Piotr, a lengyel srác hozott bort, azt is elfogyasztottuk, meg csináltunk képeket is. Holnap felteszem őket a galériába. Ja, és holnap megyünk egy szép kilátóba, majd azokkal a képekkel együtt töltöm őket. Most még megnéztünk egy filmet, és én meg már nagyon álmi vagyok a kevés alvás miatt, szóval csók mindenkinek!

Esték

Az elmúlt két napban nem tudtam (Lilla) már itthon ülni munka után, folyton mehetnékem volt. Meg asszem Szilvinek is. Tegnap munka közben Eva-val elhatároztuk, hogy elmegyünk a Broadmoor moziba, ahol minden héten valami más filmet játszanak, és a dolgozóknak a kártyánkkal ingyenes a belépés. Előtte el kellett mennünk vásárolni, kaját meg nekem 1-2 illatszert, utána pedig irány a hotel. Egy jókis limonádét néztünk Sarah Jessica Parker főszereplésével, mindannyiunknak tetszett. Aztán meg elmentünk fagyizni egy aranyos helyre. Voltunk néhányan, 2 koreai csaj, egy ukrán, Marina, ő Szilvivel dolgozik az Espressoban, meg 3 amerikai srác a golfklubból. Kedvesek voltak, nagyon élvezik a broadmooros létet, mert ők amúgy is golfoznak, és így ingyen használhatják a pályákat. Egyszer én is tuti kipróbálom, mert lehet, és asszem élvezném.

Ma meg dolgoztam, backserverként, és kiadtunk 1 normál cabana-t meg a nagyot is, szóval elég jól kerestem :D De persze hogy a konyhától legmesszebb eső területen voltam, így elég sokat rohangáltam, de meg is lettem dícsérve, mert a frontserverem mondta, hogy tök meg volt elégedve. A baj csak az volt ma, hogy rettenetesen meleg volt, perzselt a nap, és ilyenkor meglehetősen kellemetlen kint futkosni. Bár napszemüveget viselhetünk, de a vendég előtt le kell venni, és így még a szememnek sem tesz mindig jót az állandó fényváltozás a kint meg a bent között.

Délután meg hazaértem, és tök kívántam egy jó kávét. Átmentünk a másik magyar házba, ahogy Anitával meg Ibolyával felkerekedtünk, és elmentünk a Montague nevű cukrászda-kávézóba. Már Szilvivel múltkor is rátaláltunk biciklizés közben, meg ő Sanyival is volt ott azóta. Mindenkinek tetszik az a hely. Végül tök sokat dumáltunk, úgy 2 órán keresztül beszélgettünk így négyen. Ettem sütikét is, almásat, meg nagyon finom cappucinot. Olyan tejhabot tudnak fújni rá, hogy megáll benne a kanál! Nagyon finom!

Most meg lassan nyugovóra térek, mert holnap is dolgozom, ismét backserverként, legalábbis remélem. Bár a mai dícséret után szerintem nem lesz gond... :) Aztán holnap este meg paty-time van, már szereztem is magamnak személyit, így idősebbnek tűnök és bemehetek egyáltalán a szórakozóhelyekre, és talán még egy sört is megihatok :D Fura ez a fölösleges tilalom itt ilyen szempontból. De mindig akadnak kiskapuk... Majd elmondom, milyen volt a buli. Addig meg Forza Italia!!! :)

 (Ja, meg azt még el kell mondanom így zárójelben, hogy tegnap annyira jó fülbevalókat vettem, hogy csuda. Virágos is van, meg kövecskés meg sima ezüst bogyós... Szupi. Összesen 9 pár, 4 dollárért...:D )

Őrült vendégek

Na nem kell rögtön megijedni, nem történet velem (Lilla) semmi rémisztő, egyszercsak néha a vendégek simán nem normálisak. Ma a nap vége felé erkezett négy emberke az étterembe a poolnál, és pont hozzám kerültek. Mint kiderült, romániai származásúak, 1-2 ott is lakik most is. Elkezdtek rendelni, nagyon sok koktélt és sok kaját is. Aztán meg jöttek a haverjaik, és lettek hirtelen vagy tizen. Szóval ők is rengeteget rendeltek, és én meg már csak azt néztem, h úr isten, ki az a marha, aki ennyi pénzt itt képes hagyni! Két részletben fizettek, összeadva olyan 300 dollár körüli számlát hoztak össze. Tipet is kaptam belőle, örültem a nap végére :D Különben elég maffiózó fejük volt, meg télleg mindent akartak egyszerre. Mindent rendeltek, mindenből sokat, és olyan típusok voltak, mintha egymásnak meg nekem akarták volna megmutatni, hogy nekik mennyi pénzük van, és hogy milyen nagymenők.

Tegnap délután tök jó volt! Az egyik munkatársam, Eva, már olvashattatok róla, vett egy autót. Egy Chrisler, 2700 köbcentis motor, automata, és ami a legjobb, h cabrio!!! Szóval lobogtattuk a hajunkat. Nem ő vezetett, hanem összefutottunk 2 másik poolossal, és a horvát srác, Ivan volt a sofőr. Picit száguldoztunk, meg aztán ittunk egy kávét közösen. Este pedig tök sokat dumáltunk. Klassz volt. Meg mondta Eva, hogy ha már meglesz a biztosítás, akkor meg majd mehetünk együtt tök sok helyre. Alig várom! Majd egyszer lefotózom a kocsit, mert télleg elég klassz.

Ma pedig lehet, h megyünk valakikhez, még nem konkrét semmi, de azért valami majdcsak kialakul. Az a jó itt, hogy viszonylag könnyen rá lehet venni embereket egykis esti dumcsira vagy bulira, meg el lehet ütni az időt együtt. Főleg most, hogy egyre több embert ismerek, és már ők is ismernek engem.

 Közben kész lett a borsófőzi, jól ki is futott egyszer, mert írtam nektek az élményeket :D Sok puszi mindenkinek, aki olvassa a blogot. Meg azokank is, akik nem, de ismerem őket!

Történések

Tegnap, azaz csütörtökön kissé szomorúan indultam (Lilla) munkába, mert a szerdai nap elég silányra sikeredett, alig volt vendég, és haza kellett így jönnöm korábban. De aztán a csütörtöki mégis jó volt, mert egy idő után már csak kettem maradtam az étteremben egy koreai sráccal mint pincérek. Ő picit rosszabbul beszél angolul, ezért csak kisebb asztalokat vállalt el, én meg csomót megkaptam, szóval jó tempóban csinálhattam a pincérkedést. Ezt nagyon élvezem, amikor lehet folyamatosan több asztalnál dolgozni. Assem, otthon is elmegyek vmi ilyesmi helyre ősszel. A tip is elég jól alakult, szóval klassz volt. Délután vége felé elkezdett fújni a szél, de olyan tornádó szerűen, és esni kezdett. Vicces volt, ahogy a sok vendég kapkodva rohangászott a poolnál :) Én meg bicajjal voltam alapból dolgozni, de ez a koreai srác, Jo hazahozott biciklistül. Meg vittük még az Evat, aki szintén koreai. Őket kedvelem, jól lehet velük dumálni meg hülyülni. Meg is beszéltünk csütörtökre egy közös gulyásleves evészetet. Remélem nem szúrom el, anya elküldte a receptet :)

Ma meg pénteken, offom van, délelőtt Jessicaval, a perui lakótárssal elmentünk vásárolni. Kaját is meg ruhát is meg ajándékféléket. Jó volt. Utána meg elmentem a magyar házba, mi már csak így hívjuk, ahol a Bérci Zsófi is lakik. Ott évek óta sok a magyar, 5 férőhely van, klassz kis apartman. Bár most van egy édespofa holland is, Martin. 5 km-re lakik Sneek-től, ahol Hollandiában voltam. Néztük a meccseket, meg dumáltunk.

Most meg csináltam igazi porból-vízből készülős amerikai palacsintát, juharsziruppal. Télleg tök finom, majd viszek haza port, és aki gyors lesz, annak jut. És aki meg az erős dolgokat szereti, az majd megkóstolhatja a Jalapeno paprikát. Savanyúságként van eltéve, és issszonyú erős. Imádom, már csomót megettem. Csak azért vigyázni kell vele, mert egy idő után sok a gyomornak, na meg kétszer csíp ;)

Mára ennyi, aztán lassan Szilvit is nógatnom kell, mert biztos kíváncsiak vagytok az ő sztoriaira is. Puszi otthoniak!

Szombat óta

Azt hiszem, szombaton írtunk legutóbb a blogra. Hát most én (Lilla) pótolom a késedelmet, bár rengeteg dolog nem történt velem, meg asszem Szilvivel sem nagyon. Lehet, hogy beköszöntöttek a hétköznapok, belerázódtunk az itteni életbe, és már más dolgok kezdtek érdekesek lenni, nem az, hogy fú, minden milyen nagy, más és az emberek mennyire amerikaiak. Azt hiszem, én lassan hozzászoktam mindehhez, már nem érzem magam elveszettnek, sok embert megismertem, és egyre inkább azt gondolom, hogy nagyon jó itt lenni, de nem tudnék leélni itt egy életet. Európai típus vagyok asszem :D

Én mostanában folyton dolgozom, mert szombaton voltam legutóbb offos, és pénteken leszek. Csináltattam magamnak banszámlát a Wells Fargo banknál, ezentúl oda utalják a fizetésemet. Kaptam csekkfüzetet is, nagyon menő, arról fizettem ki a lakbért meg a kauciót a lakásra. Tiszta jó :) És a számla mellé jár még Visa kártya is, remélhetőleg még a héten megérkezik. Akkor már télleg minden rendbe kerül a pénzügyek terén, már csak gyűjtögetni kell. Különben azt hiszem, én is fogok néhány extra műszakot vállalni, mert mostanában előfordul, hogy kevés a vendég, és hazaküldenek 1-2 embert. Bár szerintem nem igazából a vendég a kevés, hanem túl sok a pincér. De majd megoldom valahogy. Ha valakinek esetleg ettől a bekezdéstől összeszorult a torka, és nagyon megszánt, az írjon nekem, és megadom a számlaszámomat. Lehet rá töltögetni :D

Hétfőn voltam Sanyival bowlingozni, bár ő nem játszott, de találkoztunk jópár szlovák broadmoorossal, és velük gurítottam párat. Vasárnap pedig az egyik magyar srác volt 22 éves, azt ünnepeltük egy házibuli kereténben. Az elmúlt estéken nézegettük elég sokat a netet, keressük a lehetőségeket utazásra, kirándulásra. Alakulnak a programok, de többet nem árulok el, mert akkor biztos ellőném a poént, és pechünkre nem jutnánk el sehova :)

Most ennyi, Szilvi ma ofos volt, Diáékkal elment Denverbe valami vidámparkba. Biztos nagyon jó, majd ír róla. Szeretnék én is Denverbe menni, de nem vidámparka, hanem látni a várost, felhőkarcolkat meg ilyeneket...

Új képek

Mivel nem vagyok álmos (Lilla), gondoltam rátok, hogy biztos éheztek az újabb képekre. Ha a néhány bejegyzéssel előbbi linkre kattintotok, remélhetőleg meg tudjátok nézni. Ha nem, írjatok kommentet! Meg egyébként is... :D

Most még elfogyasztom a ma általam megfőzött krumplifőzit meg vmi gyorsfasírtot, aztán elteszem magam holnapra. Remélem, sok vendég lesz.

És egy kérésem is van. Ha valakinek rengeteg ideje van, kereshetne nekünk kedvezményes árú repjegyeket Miamiba vagy New Yorkba. Mert én keresem kitartóan, de még eddig csak augusztusra és július végére sikerült jó áron találni. Segíthetnétek találni június végére... :D köszönöm előre is!

Egy hosszú nap

A mai nap aztán tényleg nem telt unalmasan. Én (Szilvi) fél hatra mentem dolgozni, úgyhogy aludni már megint nem sikerült túl sokat. Teljesen hulla voltam úgy fél kilencig, mert szinte senki nem dugta be az orrát az eszpresszóba. Imádkoztunk is Roberttel (jama srác, ma először dolgoztunk együtt), hogy bárcsak jó nagy forgalom lenne, aztán bejött. Kicsit jobban is, mint akartuk. Kilenctől tizenegyig folyamatosan az ajtóig állt a sor. Nem győztük tölteni a kávét, melegíteni a tejet meg a croissant-t.  Rohangáltunk mint pók a falon. Le is öntöttem magam tejjel, de szerencsére hideggel. Volt egy sütim, amit tizenegykor kezdtem el enni, és fél egyre sikerült is elfogyasztani, fél óránként egy falat megoldással. De nem panaszkodom, még mindig sokkal jobb volt, mint unatkozni.

Délután jó sokat beszélgettem Csabival, kifizettük az első rentet, meg a biztosítékokat, aztán nekiindultunk biciklivel, mivel semmi humorunk nem volt itthon feküdni már megint. Gondoltuk, megnézzük a seven falls nemzeti parkot, ami elég közel van és állítólag gyönyörű. Kb. 2 mérföldre van tőlünk, úgyhogy azért megszenvedtük mire odaérünk, de gondoltuk, megéri. Aztán mit ad Isten, újra kiderült, hogy ez itt Amerika. A bejáratnál közölte velünk egy kedves, mosolygós hölgy, hogy unfortunately (ez az egyik legutálatosabb szó errefelé) nem mehetünk be biciklivel. mondtuk, jó, akkor itt hagynánk, és mennénk gyalog. Hát de sajnos azt se lehet, az esetleges sziklaleszakadások miatt csak kocsival mehetünk be. király! Itt már feltalálták a csak kpcsival látogatható nemzeti parkot.

Mit tehettünk mást, visszafordultunk, de mivel még nem volt kedvünk hazamenni, lekerekeztünk a downtownba, és nagyon sok jó kocsit meg vicces házat láttunk. Beültünk egy kávézóba, ami kb. a harmincas évek Amerikájáhóz illően volt berendezve, és jól elvoltunk.

Aztán nagy nehezen megtaláltuk a haza vezető utat, nem volt egyszerű, és úgy hat mérföldes túra után hazatértünk. Most már az utazásainkat tervezgetjük, és reméljük, nagyon jó lesz! Ja, és jövő héten megyek bankettre dolgozni!! 

Lillának jó napja volt 

Tényleg klasszul alakult a mai, pénteki napom. Bár nem aludtam valami fényesen, mert össze-vissza álmodtam a nagyobbnál nagyobb hülyeségeket, de a reggelem már jó volt. Ma is, mint általában mindig, hét ágra sütött a nap, és meleg is volt már 9 óra táján. (Bocsának, tudom, hogy otthon nagyon vacak idő tombol, nem akartalak megbántani benneteket... :) )

Nem kellett ma bicikliznem, mert volt aki megdobott egy ride-dal, így frissebben álltam neki a poolnak. A poolhoz tartozik egy étterem rész is, ahol ugyanazt a menüt szolgáljuk fel, csak a vendégek éttermi körülmények között, nem pedig a napágyakon ehetnek. Ide osztottak ma be, és nem is gyakornoknak, hanem élesben kaptam elég sok asztalt. Picit szomorú voltam, mert valahogy olyanokat fogtam ki, akik kevesen, vagy csak egyedül jöttek enni, de végül mégis én jártam jól. Négyen voltunk pincérek, de a többiek valahogy inkább lazsáltak, meg dumáltak, és korábban haza akartak menni, ezért a délután vége felé már kb. minden asztal az enyém volt. Így klassz tipet sikertült összeszednem, amit annak rendje módja szerint el is vertem a nagy vásárlásban. De legalább most megint van egy hétre való kajám, meg András bátyónak vettem ajándékot, és azt a kis cuki táskát sem lehetett otthagyni... :D

Szóval büszke vagyok magamra, hogy ilyen jól ment az éttermi munka is. Meg a manager, a főnök is mondta, hogy jó munkát végeztem ma, meg van elégedve. Különben ma kaptuk meg az első fizetésünket. Minden második pénteken kapjuk, de ez még nem lett valami magas, mert csak az orientációs hét keresete van rajta. Lesz ez még sokkal, de sokkal jobb!

Szilvi nem dolgozott ma, helyette nagggggyon finom pörköltet dobott össze tésztával. Sanyival megnyaltuk az összes ujjunkat utána. Holnap én vagyok offos, hazai krumplifőzi lesz a menü valamilyen szelethússal, ezt még nem találtam ki. De muszáj ilyeneket ennünk, mert épp elég mirelit és gyorskaját eszünk még így is. Ezenkívül kellett ma vennem vitamint, mert eléggé hullik itt a hajam. Direkt hajravalót sikerült találnom, szóval remélem, használni fog.

Mára ennyit, mindenkinek sok jót meg mindenfélét! Aki ünnepli, annak boldog Pünkösdöt, aki nem, annak meg jó szabadhétfőt kívánok!